Szalai Judit, a
Dovenail House nyelviskola egyik alapítójának írása
Bizonyos, hogy valamennyien, akik eltérő célokkal Bristolba jöttünk, azt reméltük, hogy az itt töltött idővel egyenes arányban nő majd a szókincsünk, csiszolódik az angol nyelvtudásunk. Ez igy is van azok esetében, akik legalább középszintű nyelvtudással érkeztek, és olyan munkát vagy tanulási lehetőséget találtak, ahol az anyanyelvi környezet ezt segítette. Még az ő esetükben is fontos azonban a folyamatos nyelvtanulás, valamilyen - akár önképző - formában is.
Az állandó nyelvtanulás azonban különösen fontos azoknak – és közéjük tartozom én is –, akik csekély nyelvtudással érkeztek Angliába. Gyorsan rá kellett döbbennünk, hogy azok a munkalehetőségek, amelyek nyelvtudásunk alapján számunkra elérhetőek – legyünk még oly magasan szakképzettek, akár diplomásak is –, nem segítik nyelvi fejlődésünket, sőt… Jobb nyelvtudás nélkül pedig nincs előbbre jutás, így aztán maradhatunk ebben az ördögi körben. Ennek „felismerési ideje” mindenkinél eltérő. Nem akarom külön érdemnek elkönyvelni, hogy én ezt hamar felismertem, de azért örülök annak, hogy azt követően, szinte kétségbeesetten kerestem a tanulási lehetőségeket.
